Kérdezz-Felelek

Tisztelt Doktor Úr! A kislányom most 3 és fél éves, és időről időre bepisiléssel küzd. Egy évvel ezelőtt kezdtük el a WC-re szoktatást, és két hét múlva már nappal teljesen szobatiszta lett, egy hónap múlva pedig már éjjel is száraz maradt a pelusa. Ez két hónapig tartott, majd megszületett a kistestvére. Attól a naptól kezdődtek a nappali bepisilések, és rohamosan romlott ez a folyamat. Hirtelen újra szükség lett alvás közben a pelenkára, és napközben is sokszor becsurran a vizelet, illetve teljesen bepisil. Eleinte mindenki biztatott, hogy ez csak átmeneti állapot, a testvérféltékenység szüli, és majd elmúlik olyan hirtelen, ahogy jött. De ennek már egy éve! Reménykedtünk az óvoda megkezdésekor, hogy a közösségben majd javul ez a helyzet, de sajnos nem így lett. Átmenetileg ugyan az óvodában (csak félnapos) nem pisilt be, de délután otthon már nem voltunk ilyen szerencsések. Később már az óvodában is előfordultak „balesetek”. Többször gyanakodtam felfázásra is, de egyszer sem mutatott ki gyulladást a vizelete. A gyermekorvos próbálkozott már különböző gyógyszerekkel, hasztalan. Próbálkoztunk már minden reakcióval: dicsérettel, megszidással, büntetéssel, jutalmazással, ígéretekkel, megbeszéléssel – de semminek nincs hosszan tartó hatása. Már kifogytam az ötletekből. Legutóbb egy hónapja megígértem neki valamit, amire nagyon vágyott, és úgy látszott, hogy ez be is vált – két hétig teljesen szobatiszta lett nappalra, sőt volt, hogy éjjel megint száraz maradt a pelus. Fellélegeztünk, hogy talán vége az egésznek, amikor egyik napról a másikra ismét elkezdődött a bepisilés. Nem tudjuk eltalálni, hogy mi váltja ezt ki nála, és mivel szüntethető meg. Többször próbáltam már vele erről beszélni, de érdemleges választ nem ad az okokra. Igazából a válasza attól függ, hogy mikor milyen kedve van, és gyakran elvicceli. Gyakori válaszlehetőségek: „a Te hibád Anya, mert ezt vagy azt nem engedted”, „eljátszottam az időt”, „néztem a mesét”, „nem éreztem, hogy pisilnem kell”, „tudod, én még nagyon kicsi vagyok”, sőt, sokszor előfordul, hogy ő maga is őszintén meglepődik azon, hogy bepisilt. És gyakran előfordul az is, hogy azt mondja, hogy pisilnie kell, de valójában kakilni megy. (Szerencsére a székletürítéskor mindig szól és csak a WC-ben végzi.) Annyira logikátlan számomra a viselkedése, nem találok benne mintát. Van olyan nap, amikor magától megy a WC-re, és ügyesen intézi, be sem cseppen a bugyiba. Folyamatosan dicsérjük, jutalmazzuk érte, és látszik, hogy mennyire boldog tőle. Aztán másnap épp az ellenkezője, akár ötször-hétszer is át kell öltöztetnem. Vannak napok, amikor ezt a kettősséget délelőttre és délutánra tagoltan követi el. Sőt, az is előfordult nemegyszer, hogy napközben többször bepisil, de az ebéd utáni alváskor (ami 1-2 óra hossza) nincs bepisilés, vagy többször kijön magától a WC-re majd alszik tovább. Ez hogyan lehetséges? Hogy egyszer érzi, máskor nem? Hogy ébren bepisil, álmában pedig nem? Olyan is előfordult mostanában többször, hogy 10 percenként kellett pisilnie, és tényleg sokat pisilt, háromszor-négyszer egymás után, majd hosszú ideig semmi. Ezt „eljátszotta” bepisiléssel is. Ezért gondoltam felfázásra, de az orvos szerint nem beteg. A gyermekorvosnak hiába mondom, hogy küldje el egy alapos kivizsgálásra, azzal nyugtat, hogy ez ebben a korban még természetes, és majd kinövi. Tényleg természetes? Gondolom, ha néha becsurran, vagy éjszaka bepisil, az még természetes lehet. Na de naponta akár ötször is…? És ilyen változó formában, hogy néha ilyen napja van, néha meg olyan? Gondoltam már gyermekpszichológusra is, hátha valami szorongás van a háttérben, hiszen, amint a példa is mutatja, van, amikor odafigyel, és minden megy simán. Néha az az érzésem, hogy direkt csinálja. És a legrémisztőbb, hogy akkor sem szól, miután bepisilt. Simán elvan átázott ruhában, míg észre nem veszem – nem zavarja egyáltalán! Ez is normális? Próbálunk elébe menni a dolgoknak, ezért gyakran rákérdezünk, hogy kell-e pisilnie, illetve ellenőrzöm a nadrágját.. Ezt is változóan fogadja. Van, hogy szinte dührohamot kap attól, hogy WC-re akarjuk küldeni, és ordít, hogy neki nem kell! Sőt, időnként szinte büntetésnek éli meg, hogy elviszem a WC-re próbálkozni (ami egyébként kivétel nélkül mindig eredménnyel jár, mindig tud pisilni), és úgy sír, mintha bántanánk. Kérdeztem már többször is tőle, de nem fáj neki a pisilés. Én már tanácstalan vagyok. Ez lelki eredetű lehet, vagy testi probléma? Elnézést, hogy ilyen hosszan írtam, de le akartam írni minden tényezőt a tisztánlátás végett! Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: Oláh Angelika

Oláh Angelika

Tisztelt Cím! A fiam lassan 12 éves lesz, és sajnos még mindig bepisil éjszaka. Eddig nem voltunk vele orvosnál, ez az én hibám nagyrészben, mert bíztam benne, hogy magától elhagyja, hiszen voltak olyan időszakok az életében, amikor elég hosszú ideig nem fordult elő nála, és ez nem tudom pszihésen hatott rá vagy sem, de amikor meghallotta, hogy orvoshoz fordulunk vele, több hétre is abba maradt nála az éjszakai bepisilés. Szeretném a háziorvosunkat ebből a körből most kihagyni, ezért szeretném kérdezni, hogy tudnak-e nekem ez ügyben segíteni, és a fiamat megvizsgálni. Segítségüket előre is köszönöm.

Kohutné Tóth Zsuzsanna

Tisztelt Hölgyem/Uram! Szeretnék elérhetőséget kérni a szekszárdi VTP-hoz. Kit kellene keresnünk, ha 8 éves lányomat szeretnénk kivizsgáltatni? Várom válaszukat és előre is köszönöm!

Lelovics Erzsébet

Tiszteletem! Budapesten lakunk és a 6 és fél éves fiamnak vannak éjszakai vizelési problémái. Rendelnek önök a fővárosban is, agy csak Pécsen. üdvözlettel, Szandrik László 06-30-377-1531

Szandrik László